musicfood

A sorozat legújabb darabja letölthető a www.djmixes.hu oldalról.

Tamás legfrissebb mixe, a Musicfood sorozat legújabb darabja. A tavasz érezhető közeledtével egy időben igazi felüdülést hozhat ez az összeállítás azoknak, akik a letöltése mellett döntenek. A funk, lounge, house kellemes, de nem andalító, inkább csípő és seggrázásra ösztönző ritmusainak kiváló gyűjteménye ez, meglepő váltásokkal, helyenként némi bujtatott erotikus töltettel felruházva. Kár lenne kihagyni! /Supa/

Érzéki, jazzy zenék idézik meg a tél hangulatát.. a hófedte tájat, a faágakon kiült kis zúzmarákat. A válogatás nyugodt és meghitt pillanatokra ajánlott, a "play" gomb megnyomása után a hangfalakból áradni fog a finomabbnál finomabb muzsika, lágyan körülölelve a szobát. Igényes és örök zenedarabok követik egymást több mint 70 percen keresztül. Ha bekerül a lejátszóba a CD, az elsuhanó szél is meg fog állni egy pillanatra, hogy bekukucskáljon az ablakon és megfülelje ezt a zenei élményt, miközben szakálával dért rajzol az üveglapra. Jó töltögetést, jó hallgatást és békés karácsonyt kívánok mindenkinek! (Fiel Tamás)

http://www.ymedia.hu/deephouse.hu/FHM/musicfood/musicfood02_winter2007.zip

Musicfood presents Winter 2007

01. Erik Truffaz - Whispering /Blue Note/

02. The Five Corners Quintet - Blue Cycles /Ricky-Tick/

03. Sidewinder - The Adventure /Soma/

04. Benjamin Devigne - Nostra Riva /Still Music/

05. St. Germain - Pont Des Arts /Blue Note/

06. Llorca feat. Mandel Turner - I Cry /F Communications/

07. Jimpster - Closer To You /Kudos/

08. UFO - No Problem /Exceptional/

09. Nina Simone - Feelin' Good (Joe Claussell remix) /Verve Records/

10. Krüger & Manowski - Slow Rounded /Moon Harbour/

11. Aqua Bassino - Time... /F Communications/

12. Soel - We Have Died Already /Warner Jazz France/

Sven Van Hees – Synesthesia

Zenék csábításhoz és csábuláshoz

Újfent egy olyan album, mely nem épp a legfrissebb megjelenések közé tartozik (idestova 2 éve jelent meg), de úgy gondoltam mindenképpen „papírra” kell vetnem pár sort a szóban forgó Cdről. A discogs.com szerint Sven Van Hees belga dj és producer – higyjünk neki, nem szoktak ott nagy hülyeségeket írni. Habár dj mixet én még nem hallottam az uriembertől, van neki öt egész estés albuma, és számos maxi megjelenése. A hangulatvilág pedig mindenhol szinte ugyan az: napfény, erotika, fülledtség. Sven minden esetben biztosra megy, és olyan zenéket készít melyek az érzelmeinkre hatnak. Nem kicsit, nagyon! Mielőtt elhamarkodott kijelentést tennék, azért megjegyzem hogy az idén nyáron megjelent legfrissebb albumát meg nem hallottam – azonban így is ki merem jelenteni: a Synesthesia az egyik legjobb albuma a belga srácnak, veri a ’99-es Geminit, vagy a 2002-ben napvilágot látott Calypsot.

Az elemzés tárgyát képező album 2005-ben jött ki Sven saját kiadjójánl, a Your Lips-nél (nagy bánatomra csak CDn jelent meg, kör alakú fekete bakelitet sajnos nem vágtak belőle). Nézzük szép sorjában mit is találunk a fekete-kék színű borító alatt. A Cd a „The Sun Goes Down” című lendületes dallal indul. Már az album elején egy rendkívül érzelemgazdag, női vokállal, gitárral és ütősökkel tarkított muzsika. Ha valaki esetleg meghallgatta a számot, majd írja meg hogy éppen mire asszociált közben, én most inkább ezt ide nem írom le J A következő, kettes rajtjelű szám egy picit visszavesz a tempóból, és hozza a 99-es Gemini hangulatvilágát. Erre a számra elmondható „tipikus Sven Van Hees hangzás”, a korábbi albumokon megfigyelhető hangképletekkel operál. A harmadik szám dinamikus, trombitával és gitárral megtűzdelt, nyár esti darab – kiváló aláfestőzenéje lenne egy koktélpartinak, ahol a nedük szürcsölgetése mellett egy kis fenékrázás is kötelező. A negyedik „Bossambique”-ra keresztelt zene bossa alapokkal nyugtat le minket, és természetesen a kihagyhatatlan gitár és szaxofon is ott bújkál a hangjegyek között. Az album közepe egy picit belassul, három különböző stílusú szám: az „Eneas” női vokálokkal tarkított, jazz beütésű darab; a „Kundalini” és a „Bonne Bay Blues” című szerzeményen erősen érezhető az indiai beütés és a szitár. Varázslatos világ ami a zenében elénk tárul. A kilences muzsika egy nagyon lassú downtempo darab, férfi, női vokál és gitárfutamok teszik tökéletessé a harmóniát. A tizes rajtjelű track meglepetés számomra a zenésztől: hip-hop Sven saját szájízére formálva. Az utolsó előtti, „How Dracula Got His Groove Back” című muzsika gyönyörű és andalító darab, újból a már megszokott svanvanhees-féle hangzást hozza: a lassú ütemeket most a fuvola játékával fűszerezik meg. Az album utolsó trackje tényleg egy levezető szám, nagyon lassú és érzéki. A „Booty Frutti” édes kísértésbe, lágy csókcsatákba visz el minket kedvesünkkel.

Mindenkinek ajánlom Sven Van Hees „Synesthesia” című albumát. Azt hiszem uraim, ha el akarnak varázsolni egy nőt, ezt a Cdt mindenképpen szerezzék be! Hölgyeim, ha egy kis lágy kényeztetésre vágynak, ennek az albumnak ott a helye a CD tárban J A következő linken bele lehet hallgatni a zenékbe:

http://www.soulseduction.com/common/item_detail.php?ItemID=153268

Kedves Hölgyek, Urak

Elindult egy mix-sorozat itt a blogomon, a terveim szerint három havonta teszek majd ki ide linket ahonnan letölthető a "musicfood" hangulatvilágában készített válogatás. Az első mixben sokféle stílus került bele a nu jazztől kezdődően a hip-hop alapokon át egészen a deep house-ig. A következő linkről tudjátok letölteni a zip-elt fájlt, mely tartalmazza az mp3 kiterjesztést, hozzá egy front és egy back borítót az előadókkal és számcímekkel jpg-ben.

http://www.sendspace.com/file/2kdlb0

Ha esetleg gond lenne a letöltéssel, írjatok a tamas.fiel@freemail.hu címre.

Jó zene hallgatást!

MusicFood presents Autumn 2007

Naked Music pres. Carte Blanche volume 1 – The Aquanote Session

Könnyű hallgatnivaló az esti partira egy pohár bor mellé

Az egyik kedvenc kiadóm a San Francisco-i Naked Music Records. Habár manapság nem minden megjelenésük megy élmény számba (talán a minőség rovására ment a 2001-es fúzió az egyik nagy multinacionális céggel) a 90-es évek végén ontotta a label a gyöngyszemeket (a Blue Six Music & Wine-ja az egyik meghatározó darabja a deep house szcénának). A górcső alá vett válogatás is az elmúlt évezred gyümölcse, 1999-ben jelent meg, egy új sorozatot indítva a kiadón belül. A központban továbbra is érzelemmel teli muzsikák szerepelnek, leginkább jazz, future jazz és downtempo tálalásban.

Sokszor arra gondolok, ebben a mai rohanó világban egyre kevesebb az érték. Mindenki hirtelen akar mindent; hatalmas mennyiségű információ zúdul ránk, tele sok felületes, igénytelen szeméttel. Valahogy így van ez a zeneiparban is – manapság egy producernek több megjelenést kell produkálni, mivel az (illegális) fájlcserélő rendszerek révén egyre kevesebben vesznek hanghordozókat. Régebben kevesebb zene jelent meg, de sokkal igényesebb munkák – volt súlya a hallgatnivalónak. No, de ne kanyarodjunk ennyire el a Naked Music féle Carte Blanche CD anyagától.

Ha felcsapunk egy koktélos könyvet, az ital leírásának elején vagy végén mindig szerepel egy mondat hova ajánlják a nedűt. Ez általában úgy hangzik: „frissítő hosszúital a nyári partira”, vagy „fűszeres rövid ital az estére”. A válogatást én a következőképpen ajánlanám: kellemes fogyasztanivaló a fülnek egy nyári estére (bár a nyár lassan véget ér, de ősszel tökéletes lesz megidézni a nyár hangulatát). És hogy miből is áll össze a CD anyaga? Az előadók közül felsorolás szintjén csak hogy párat említsek: Global Communication (Tom Middletonnal az élen), Sidewinder, a német Jazzanova, vagy Isolée. És akik remixeket követtek el: Amalgamation of Soundz, Swag, Joe Claussell vagy az Atjazz. Rendkívül erős anyag, megunhatatlan és „időtálló” darab.

Nem tanultam gasztronómiát, de úgy gondoltam most ajánlok ételt is a zene mellé J A CD alcíme: The Aquanote Session (ki tudja miért, talán nedves élményben lesz része annak, aki a hanganyag végére ér :)) Szóval, hamár víz, akkor valami tengeri ételt javasolnék, mondjuk grillezett tintahal görög salátával, mellé pedig száraz, könnyű fehér bor.

Érdemes beszerezni a CD-t, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódást okozni azoknak, akik szeretik az igényes zenéket. Arra azért vigyázzunk, ha este hallgatjuk, egy-két pohár bor elfogyasztása után lehet szép lassan a ruhadarabok is lekerülnek, a zenékből ugyanis árad az erotika (Only Child szerzeményének címe egyszerűen „Amikor a 6 szereti a 9-et”). Tökéletes darabok a meztelenséghez és máshoz :) Jó hallgatást!

A Naked Music hivatalos weboldala: www.naked-music.com

Az Amazonon pedig belehallgathattok a zenékbe: http://www.amazon.com/Carte-Blanche-Various-Artists/dp/B00005Q46Q/ref=pd_bbs_9/104-3217536-1032742?ie=UTF8&s=music&qid=1187603680&sr=8-9.html

Cantoma – Cantoma

Café del Mar hangulatvilág Phil Mison álomszép zenei költeményeiben

Azt mondják az Egyesült Királyság nem éppen maga a paradicsom. Nekem egyből a fanyar angol humor, a tejjel elfogyasztott tea, vagy épp a szeszélyes időjárás jut az eszembe. A kérdés akkor mégis az: hogy tud egy ember érzelmekkel teli, varázslatos zenéket megalkotni egy ilyen környezetben? Phil Misonnek sikerült egy olyan CD-t összehozni, mely méltán kaphatná meg „Az egyik legjobb chill-out album” címet. A dán Music for Dreams kiadónál megjelent darab felveszi a versenyt bármelyik Café del Mar válogatással. Phil remek zenei ízlését egyébként már a 90-es évek végén megvillantotta, ő követte el ugyanis a rendkívül sokszínű, latin-jazzy-deep house stílusjegyekben pompázó „Soundcolors” mixeket.

Cantoma? Próbáltam megfejteni ezt a tulajdonnevet, de nem vagyok nyelvész. A szó magában foglalja a délies (elsősorban baleári) életérzést: a forró trópusi szelet, melyet Afrikai partjaitól érkezik; a mediterrán naplementét; a könnyű borokat és a szenvedélyt. A legrövidebb leírás valahogy így szólhat erről a különleges albumról: „Zene azoknak az embereknek, akik tudják élvezni az életet, és értékelik a szép pillanatokat.” Nos, ezek után azt javaslom, mindenki tesztelje le a CD anyagát, biztos vagyok benne hogy önfeledt perceket fog okozni – akár tengerparton, akár egy borús délután a munkahelyen hallgatjuk. Személyes kedvencek az albumról? Ismét nehéz feladat bármit is kiemelni, hiszen mindegyik szám egy külön kis történet, és végighallgatva a sok kis apró elem lassan összeáll egy egésszé. Az Essarai kellemes női vokáljával és gitárbetétjeivel olyan, mintha a tengerparton szaladnál kedveseddel, szinte árad belőle a felszabadultság. A Pandajero egy igazi latinos, temperamentumos darab, szemben a The Call című szerzemény mélyebb gondolatok ébresztő hangulatvilágával. Végül utoljára, de nem utolsó sorban Katja, az utolsó előtti track a CD-ről: egy lassú, szerelmes szám – akár egy éji szerenád.

Az igazság az, hogy nem is szabad több sort „papírra vetni” erről a csodálatos albumról, inkább szerezze be mindenki és tesztelje le, milyen hatással van az érzelmeire … Az ilyen zenék által talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy megéljük az álmainkat, ne csak álmodjuk az életet.

Itt bele lehet fülelni pár track-be: http://www.last.fm/music/cantoma

Nor Elle - Kombologi

Norman Feller (aka Terry Lee Brown Jr.) finoman megmunkált zenefüzére nyugodt pillanatokra

Komboloi. Így hívják a rózsafüzérre emlékeztető, vékony madzagra (vagy bőrre) felfűzött, aprólékosan megmunkált köveket. Egyes állítások szerint a görögök a középkori török hódítás idejében vették át a megszállóktól, mások szerint Görögország északi részén található Athos hegység kolostoraiban élő szerzetesek kezdték el használni több száz éve. Napjainkban, ha mondjuk Athén utcáin járunk, gyakran futhatunk kezükben komboloit morzsolgató emberekbe. A görögök relaxációs célokra használják a füzért (nem sok köze van a valláshoz): a kis kődarabokat morzsolgatva az ember lelke „megnyugszik”, picit elfeledkezünk a körülöttünk lévő világ dolgairól.

Azt hiszem, ebből a kis bevezetőből kiderül, hogy miért is lett a görög származású szóból eredően Nor Elle (aka Norman Feller, ismertebb művésznevén Terry Lee Brown Jr.) új downbeat albumának címe Kombologi. Német pontossággal összerakott kellemes jazz-dub-downtempo zenék füzére az album, mely hallgatása közben belefeledkezhetünk saját gondolatainkba. Megélt és meg nem élt emlékképek szaladnak el szemünk előtt, mintha egy mozifilm vetítésén lennénk. A 14 számot tartalmazó új album természetesen a Mole Listening Pearls-nél látott napvilágot. A „történet” úgy kerek, ha szépen végighallgatjuk az összes tracket egymás után, ennek ellenére most mégis kiemelnék pár személyes kedvencet: Magic, Another Jazzlife és a Next Rest Area.

Az albumot hallgatva az embert elönti valami hihetetlen könnyedség és felszabadultság. A zenék nem bulikra valók, csakis bulik után, amikor szeretnénk picit megnyugodni, elfeledkezni a körülöttünk lévő világ dolgairól, amikor nem érdekel, hogy holnap mi lesz a munkahelyen, nem érdekel, hogy milyen számlát hoz a postás … Egyszerűen csak élvezni akarjuk az élet nyugodt perceit.